Ha jól esik...

A szeptember 3-át végül is szeptember negyedikén ünnepeltük meg. Azért pénteken és nem szombaton, mert egyetlen kedves ismerősöm sem akartam abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy döntenie kell a szülinapom és az andrássy úti séta között

Egy komoly hátránnyal viszont mindenképpen járt a péntek: a csütörtök így nagyjából elment a bevásárlással és egyéb előkészületekkel, így nem tudtam kimenni a Fradi-Fotex meccsre. Hiányzik már, hogy újra élőben lássam játszani a Veszprémet.

De visszatérve a péntekre, Betty Love úgy döntött, hogy az eredetileg eltervezett programmal ellentétben főz egy gulyást. Szokás szerint remekelt, csak az erőspaprika hiányzott belőle – de az is csak azért, mert Bencúr nem eszi meg az ételt már akkor sem, ha főzés közben valaki másfél méternél közelebb visz valami erőset a húshoz.

A vendégek fél hét körül kezdtek el szállingózni, először Zsuzsanna jött meg Öcsénkkel. Sajnos az utóbbinak gyorsan le kellett lépnie, mert este 10-re be kellett érni az új munkahelyére (és nem, nem a Capellában táncol, hanem nyomdagépekre felügyel). Zsuzsannát végül sikerült rábeszélni, hogy nálunk aludjon, így ő maradt reggelig.

Utánuk jött Tito, Peti bácsi, Szesztike, Bencúr, Csöme és Maounika. Az utolsó vendégek – Pocahontas, Tarby és Márti – kilenc körül futottak be.

Két név hiányzott csak, az egyik Norczi, az ikrek gonoszabbik fele, akinek közbe jött valami hosztesz meló, pedig ígérte hogy jön, a másik Danika, aki inkább varrott mellű pornós bigékkel ment el munkahelyi bulira ezen az estén (röviden szólva pinája nőtt)

És ha a vendégeknél tartunk, akkor álljunk meg egy kis kitérőre Csöme és Maounika kapcsán. Számomra hihetetlen volt, hogy amikor Csöme 3 székkel arrébb ült Titohoz meg Peti bácsihoz, hogy ne kelljen 5 ember feje felett kiabálva beszélgetni, akkor Maounika egyből elkezdett puffogni, hogy “de jó hogy itt hagysz”. Ha Csöme elindult a wc felé, akkor Maounikának követnie kellett egészen az ajtóig. Ilyen nincs bazz, azaz csak egy helyen van ilyenről szó, a South Park 3. évad 3. részében, nézzétek meg, és döntsétek el, hogy melyik szereplőt kivel lehet azonosítani… (Még mielőtt valaki beírja a megjegyzések közé, hogy Cartmant velem, annak üzenem, hogy ezt én is így gondolom, sőt, büszke vagyok rá! Tipp: 09:00-10:00 közötti rész sokat segít)

Sajnos az időjárás nem kedvezett, egész nap lógott az eső lába, és kilenc körül már korrekten szakadt az eső. Szerencsére senkit sem zavart különösebben, hiszen csak addig szabad inni, amíg jól esik. És most különösen jól esett. Pia fronton pedig elég jól álltunk: volt több féle pálinka (a Gusto ágyas barack, echte baracklekvár illattal… nyamm), vodka – magában és fénynek -, unimukk, whiskey, sörök, borok. Be kell vallanom – ha már a pia frontról van szó – hogy a résztvevők minden hősiességük ellenére súlyos vereséget szenvedtek. Ritka az olyan buli, hogy még az unikum sem fogy el teljesen (csak olyan másfél liter…). Az első hősi halottunk Csöme volt, masszív céltudatossággal itta imbolygósra magát úgy 11-re, és nem sokkal ez után le is léptek Maounikával. Emléke szívünkben örökké élni fog.

11 előtt ezen kívül nem sok érdemi esemény történt, hacsak az nem, hogy Tito rezizett egyet a kávéval. Ez az ige onnan származik, hogy volt egy Rezi becenevű szobatársam a kollégiumban, aki amikor hazament hétvégére (Rezibe), és segítenie kellett a nagyanyjának kukoricát kapálni, akkor a következő taktikához folyamodott: maga jelentkezett, hogy menni akar, hatalmas hévvel vetette bele magát a kapálásba, aztán amikor látta, hogy a nagyanyja figyeli, megszaladt a kapa, és puff, kivágott egy kukoricatövet is. Semmi gond, még komolyabban nekifekszik a kapálásnak, aztán puff kivág megint egy kukoricatövet. Ekkor azt mondta a nagyanyja neki, hogy nagyon köszöni a segítséget, de az ő unokája biztos fáradt már, meg egyébként is, fenn él Pesten, gyakorlatilag csak vendég otthon, milyen már, hogy a vendéggel kapáltatnak… és soha többé nem kérték meg rá, hogy bármilyen kerti munkában segítsen.

Valahogy így volt Tito is a kávéval: először életében maga jelentkezett, hogy főz kávét – ami lévén van elektromos kávéfőző gép, nem egy rocket sience. Ennek ellenére kétszer sikerült neki kiönteni a komplett adagot, szóval többet valószínű senki nem kéri meg rá még egyszer, hogy főzzön.

A buli kezdetén régi, Bon Scottos AC/DC szólt, de hamar előkerült a Guitar Hero: Metallica. Ez az est további részére teljesen lekötötte Bencét és Titot, Tarby is megpróbálta, a blogja szerint élvezte is. Aztán lassan beállt a szokásos duma-sör-duma-tüske-duma-cigi ritmus, és észre sem vettük, már elmúlt éjfél. Ha jól emlékszem, a következő lelépő Gyöngyike volt, majd Peti bácsi, és Tarbynak is megjött a sofőrsegély – a lányok legnagyobb sajnálatára -. Olyan kettő körül Bence is indulni akart, de a robogója nem, ekkor derült ki, hogy Zsuzsannán és Szesztikén kívül ő is marad éjszakára.

Én háromig bírtam, utána el kellett mennem lefeküdni. A többiek úgy hajnali öt magasságában széledhettek szét.

Reggel először Zsuzsannát kellett kiengednem, még nyolc előtt, aztán Bence is tett még egy próbát arra, hogy két keréken menjen haza – de a motort megszerelni még Vasárnap sem sikerült. Utolsóként délután 5 fele sikerült Szesztikének is felébrednie.

Jó buli volt, örülök, hogy a “friss arcok” gyorsan asszimilálódtak, és ahogy elnéztem, mindenkinek sikerült kellemesen eltölteni ezt a pár órát.