Szombatra Quimby koncert jegyünk volt a PeCsába. Amikor megvettük, még nem sejtettük, hogy ezen a napon esik le a szokásos éves hómennyiség Pesten. A délutáni bevásárlásból még egészen könnyedén hazajutottam – köszönhetően a 4 kerék meghajtásnak és a téli papucsoknak -, viszont olyan taxitársaságot, amelyik elvitt volna a PeCsába igen-igen nehezen találtunk. Végül a hetedikként felhívott Budapest Taxi mondta azt, hogy igen, van autójuk, 10 percen belül ott vannak értünk.
A taxi tényleg előállt időre, de milyen taxi! Állólámpás zöldséges Mercedes, feketére festve! nyári gumikkal! A sofőr pedig egyáltalán nem érezte, hogy hol vannak az autó határai, hol a busz alá akartunk besodródni, hol pedig a korlátnak neki. Valószínűleg a kocsiban mindenkinek megizzadt az őrangyala, mert egy darabban odaértünk a PeCsához.
A koncertig rengeteg időnk volt még, így a legközelebbi italmérést megkerestük, ez a híres / hirhedt pántlika volt. A kapott pálinkát komoly erőfeszítések árán lenyomtam, és köszöntem, nem kértem még egyet, az üveges sörnek szerencsére semmi baja nem volt.
Nyolc körül mentünk be a PeCsába, ahol is az ajtónálló nőnemű troll úgy kezdte, hogy a műkörmével feltépte Mártin a harisnyát. (Bocs – ennyit tett hozzá). A ruhatárban aztán viszonylag gyorsan el tudtuk helyezni a kabátokat, majd két ágyas meggy pálinkába kapaszkodva – amelyek határozottan felülmúlták a várakozásomat, meggy íze és illata volt – megkerestük az egyetlen dohányzó helységet. A várakozásba csak a régi ismerősök felbukkanása és az újabb és újabb ágyas pálinkák vittek egy kis színt.
Végre elkezdődött a koncert, és a Quimby egészen betöltötte a teret: annyira jót tesz a telt hangzás. a különleges ütősök, a fúvósok és a hegedű házasítása a rockzenével, hogy az enbernek az az érzése, ez a legnagyobb spektrum amin zene megszólalhat. Nem hengerelt le és semmisítette meg az én-tudatom, mint azt egy Metallica- vagy Rammstein koncert megteszi, de kellemes ellazított és komoly koncert élményt adott így is.
A koncert után igen gyorsan körbejártak a trollok, hogy zárna a hely. Hazafele valakinek lenyúltuk a taxiját, valamilyen Halmasi vagy hasonló névre rendelt taxit vittünk el Haltrich névvel. Ezúton is megkövetem az illetőt, de rohadt hideg volt…
Lehet, hogy a hókotróknak, lehet, hogy a sofőrnek köszönhető, de hazafele már nem volt olyan halálközeli élményünk, mint odafele.
Hehe, nekünk a nagy havazás idejére volt betervezve egy céges lazulás. (remélem nem szivatásból) Meg nem mondom melyik társaságtól hívtam taxit. Miután fagyoskodtam vagy negyed órát a ház elött újrahívtam őket és megtudtam, hogy még negyed óra. Ekkor mondtam le, mivel úgysem iszom, mehetek kocsival is. Bár utálatos dolog parkolót keresni a Bem rakparton, fél órát várni a fagylaltban sokkal utálatosabb.