Sorok

A karácsonyi családlátogatásokon meg a névnapomon sikeresen átestünk, mint a gyerekkori bárányhimlőn. Persze mindenki kitett magáért, és mindenki nagyon aranyos volt, nekem a prímet mégis az unokaöcsém vitte el, aki megint bőgött, amikor meglátott, de miután megkapta a duplo tűzoltó autóját, meg egy kis csokit már oda mert settenkedni hozzám, és meg mert simogatni. Ezúton is és így utólag boldog karácsonyt mindenkinek.

Aztán eljött a 28-a, és én erre a napra a függőben levő jegyek beszerzését terveztem. Kezdtem a Ticket Express Andrássy úti irodájában. Eleve gyanús volt, hogy a sor kint állt az irodából. Bent két eladó dolgozott, de a sor csak nem akart haladni. Mint kiderült, bent az egyik hölgy éppen Pesti Est hirdetést vett fel, és élénk vitába keveredett a csóringer egyetemistával, hogy a magán tanuló vagy magán tanár az egy vagy két szó. Szerintem kb. 50 forinton folyt a vita. és ezért vagy negyed óráig képesek voltak feltartani nagyjából 30 embert. A másik sorban viszont sorra kerültem úgy 25 perc után, a Rammstein jegyeket meg is kaptam probléma nélkül. Amikor viszont bemondtam, hogy Metallica, és interneten rendeltem, az eladó arca kicsit elfelhősödött, és egy papírra mutatott, hogy azt csak a másik sorban tudják odaadni nekem. Láthatta a szememen, hogy ekkor valami elpattant bennem (a másik sorban még mindig a hirdetést szövegezték, de csak nem jött ki 400 -ból…) és gyorsan hozzátette, hogy természetesen nekem azt nem kell végigállnom, mindjárt beszél a kolléganőjével. Így végül is hozzájutottam az 5 Metallica jegyhez is.

A következő állomás az Aréna Pláza, úgy gondoltam itt már nem érhet meglepetés, 5 perc alatt felmarkolom a két Avatar jegyet, aztán csá. Persze ember tervez, szünidei matiné végez: a jegypénztárak előtt a repülőtéri kordonhoz hasonló dolog volt kifeszítve, ott kanyargott végeláthatatlan sorokban a sok  gutaütés közeli állapotban levő családapa, akik az órájukat nézték, hogy vajon negyed óra alatt sorra kerülnek-e (MUHAHAHA) hogy még bejussanak a Hercegnő és a Békára.

Egy ideig néztem, hogy lehet-e trükközni valahogy, de aztán feladtam, beálltam a sor végére. Éppen időben, 10 perc múlva már megduplázódott. Így egy újabb laza 40 perces sorban állás után hozzájuthattam a vizuális manna élvezetére jogosító két kis papírfecnihez.

Ezek után már csak Pepékhez kellett kiugrani alsókenyába a két jegyükkel (csak Babett volt otthon meg Zoárd, meg kellett állapítsam, Zoárd úgy nő, mintha húznák), és Istvánnal, a sógorommal kellett találkozni a Pólusnál, mert visszahozta a fényképező gépet, amit ott felejtettem az ünnepek alatt Veszprémben. Délben indultam, negyed hétre hazaértem, de mission accomplished, nálam van minden jegy, amire az új évben igen-igen nagy szükségem lesz

Így ma, 30-án ágyban maradhattam legalább délig, és a szilvesztertől – amit még fogalmam sincs hol töltünk majd – már csak a mai hagyományos Pokolgép koncert választ el. Azt hiszem – szintén a hagyományokat követve – a Wigwam előtti sorban állást idén sem fogom tudni elkerülni – csak hogy a poszt lezárásába is kerüljön valami, ami rímel a címmel.