A kézilabda EB első három csoportmeccsére volt jegyem. Kedden mentem Bécsújhelyre, aznap ott aludtam, a szállást közvetlen az aréna mellett sikerült foglalni.
Először is a média nagy része bekaphatja: sem az m1 reggeli műsorában, sem a nagyobb rádiókban nem mondták be, hogy hé, emberek, ma kezdődik a kézilabda EB, ahol az első csoportmeccsén a magyar válogatott a világ- és olimpiai bajnok franciákkal játszik, épp itt a szomszédban. Bezzeg azt elmondták, hogy Maradonának lejárt az eltiltása, ezért elrepült Dél-Afrikába, ahol megnézte a VB előkészületeket. Színtiszta magyar vonatkozású hír, csupa magyar szereplővel ugye.
Fél háromkor indultam, az út tovább tartott, mint gondoltam: mire odaértem, parkolót találtam, a cseh-spanyol meccs első félideje a felénél tartott. Már ekkor látszott, hogy a csehek óriási zakót kapnak, és igazából nem sikerült a második félidőben sem olyan játékot mutatniuk, amivel elkerülhették volna ezt. Miután lefújták a meccset, jött a ceremónia rész (a legjobb játékos megválasztása csapatonként, majd a millenium tánccsoport – megjegyzem elég jó csajokat sikerült összeszedni, és a mozgásuk bámulatos volt) és végre bejött meccs előtti átmozgatásra a francia és a magyar válogatott.
A meccs pontosan kezdődött. Valahogy úgy éreztem az első labdafogástól kezdve, hogy bomba meglepetés lesz: ugyan az irányítóink betliztek, de egyébként egyben volt a dolog, a franciáknál meg nagyon nem: indiszponáltan játszottak, könnyű lövéseket rontottak, és így a vége előtt 5 perccel még a magyaroknak állt a zászló. Ekkor a franciák elkezdtek teljesen nyiltat védekezni követő emberfogással, és hát ez meglepett bennünket: bár minden kézilabda-szakkönyv megírja, hogy ilyenkor sok mozgás, és az ellenfél mögé történő befutás a jó taktika, nálunk egy helyben toporogtak a játékosok. Nem is tudtunk többet lőni, a franciák feljöttek, de a vége még így is 29:29 lett, X-et játszottunk az olimpiai- és világbajnokkal!
Mondanom sem kell, felrobbant a csarnok. (Annyi magyar volt kinn, hogy simán otthoni meccs is lehetett volna). Kifele menet találkoztam Öccsével, Gabesszal, meg Tilivel. Öccséék húztak haza, a többieknek (nekem is) a csarnok melletti konténer-szállóban volt estére szállása. Miután kiürült a parkoló, és elhoztam az autót a hotel elé, Gabeszék nagyon gyorsan a kezembe nyomtak egy sört. Nem tudom, mi volt ebben a sörben, de az éjszaka innentől fogva roppant érdekesen alakult.
Először is a magyar sör után a cseh szurkolóknál kaptam egy Kozelt meg egy Sligovicát, majd átverekedtük amgunkat Gabeszék szállásáig. Ott lett szendvics, meg még több sör. Az ekkor már tajt részeg Tili mindenképpen bele akart kötni a csehekbe, ebben az az egy dolog akadályozta meg, hogy a csehek csehül meg angolul tudtak, Tili meg csak magyarul beszélt, így a kommunikációhoz szükséges csatorna nem igazán bírt létrejönni. Azért amikor már harmadszor hangzott el a “How many friends do you have?” kérdés, úgy döntöttem, hogy megmentjük Tilit, és Gabesszal közösen kihoztuk őt a veszélyes zónából. A jutalmam egy újabb Kozel lett, de nem olyan, amit itthon is árulnak, ez valami zöld-arany dobozos volt.
Gabeszék ennél a pontnál döntöttek úgy, hogy megnézik, hátha van valami élet a közelben (nem volt), én meg azt mondtam nekik, hogy csatlakozom, csak előbb elintézek ezt-azt a szobámban. Az igazán szürreális rész ekkor kezdődött, ugyanis a szobaajtóm előtt fűzte Rea Attila (Pick Szeged kézilabda csapat marketing igazgatója) azt a két veszprémi szurkoló lányt, akik a mellettem levő szobában laktak. mint kiderült nem csak ő, hanem a fél Pick Szeged vezérkar a szomszédom, Lele Ambrussal az élen. Látták rajtam a Veszprém sálat, így gyorsan poharat kaptam a kezembe, és pezsgőt a pohárba – egy kicsit elpoénkodtunk rajta, hogy felesleges tartogatnia a Szegednek a bajnokság végéig – majd sorra került némi whisky és Ambrus erdélyi áfonyalikőrje is. Hajnali háromig biztosan ittunk, eddigre a társaság eljutott odáig, hogy az egyetlen téma a “most kell eladni Krivót, mert ma sokat lőtt, felvitte az árát”. Tisztán látszott az is, hogy a veszprémi lányok – bármennyire forszírozta ezt a Rea- Lele páros – nem állnak rá a párcserére, így maradt az eredeti felállás, és ők ketten végül együtt tértek nyugovóra, és a lányok i együtt távoztak a szobájuk felé. Miután a csajok leléptek, volt még egy utolsó bizonytalan kísérlete a szegedieknek arra, hogy az egy szinttel alattunk levő szintén veszprémi szurkoló csajokat befűzze, de ez sokkal gyorsabban hamvába holt, mint az előző.
Olyan négy óra lehetett, amikor az áfonyalikőrtől nem kicsit részegen végül lefeküdtem.
Utolsó hozzászólások