Kézilabda EB - A második nap

Kótyagos fejjel ébredtem, és mire összeszedtem magam, majdnem lekéstem a reggelit. A szokásos svédasztal jót tett, főleg  a hideg cukros narancslé művelt csodákat a másnapos gyomorral. Mire megvolt a check-out, lehetett már fél 12.A check-out után hirtelen nagyon magamra maradtam, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy MekDöncit. Nem mintha rajonganék a kajájukért, sőt, de ez tűnt az egyetlen olyan biztos pontnak, ahol 3-4 órán keresztül meleg, van, van ingyen net, meg mosdó.

Vettem egy McRoyal menüt, megnéztem a leveleimet, és már épp kezdtem volna megírni az előző nap szürreális élményeit, amikor a WordPress szólt, hogy van ám babám ebből frissebb is. Bátor ember lévén – no meg mert van napi mentés – egyből rányomtam, a “Frissítsünk” lehetőségre, és hát ez volt az utolsó dolog, amit aznap a bloggal csinálni tudtam. Ugyanis az új verzió alatt egy plug-in nem indult el – előfordul, nem nagy para, ráadásul az adott plug-in csak bekapcsolva maradt, de nem szerepelt sehol az oldalon, szóval simán be kell ssh-zni, és letörölni a plug-in könyvtárát a francba. Ez így leírva egyszerű, a bökkenő csak az volt, hogy a Mekiben az internet azonosan egyenlő a 80-as és a 443-as porttal – szóval no ssh. (Sajnos már így is 4 IP-t használok a gépen, az ötödik nem lenne ingyen, így kénytelen voltam lemondni arról az IP-ről, aminek minden portja a gép 22-es portjára van irányítva…) Ott ülök egy elérhetetlen bloggal, a fejem meg tele gondolatokkal, nem tehettem mást, a Facebookon osztottam meg az érzéseim az ismerőseimmel.

Mikor már tényleg kiolvastam a netnek azt a részét, amit egy nyilvános gyorsétteremben is nyugodtan élvezhet az ember, visszamentem a kocsihoz. Ahogy szállok be, őrült villogás meg dudálás szemből: kiderült Gabeszék is pont ugyan úgy gondolkodtak mint én, csak az egyenletbe belekeverték a “sör” nevű dolgot is, így nem benn, hanem a parkolóban iszogattak, és melegre csak akkor mentek, amikor a mosdót vették igénybe.

Végül csak elértem a csarnokig, pár perc volt még a cseh-francia előtt. A közönséget profin szórakoztatták, pl. párokat kerestek kamerával, kinyomták a központi nagy kivetítőre, aztán megjeelnt körülöttük egy szív alak, meg hangosan skandálták, hogy kiss! kiss! Ugyan ezzel a módszerrel hullámzásra, vagy táncolásra bírtak feltünő szurkolói csoportokat. Aztán jött a meccs, és a csehek persze kiszoptak.

A magyar-spanyolra ideértek Titoék is. Azt kell mondjam, kár volt annyit utazni. A válogatott úgy állt a pályán, mintha ők is akkor feküdtek volna le, mint mi, és bár a kézilabda közhely szótár második oldalon hozza, hogy nyílt védekezés ellen sok mozgás, kereszt passzok, erre képtelenek voltak. Képtelenek voltak úgy, hogy ugyan ezt a saját klubjukban megcsinálták. Csoki meg… nos, volt néhány olyan cseréje, hogy elképzelésem sincs, mit akart kihozni belőle. Szerintem ő sem tudja. Megalázó módon, 9 góllal vertek meg végül minket, de volt, hogy 10 volt közte.

Kriptahangulatban vezettem hazáig. A csehek ellen nyerni kell.