Mivel Bence beprotezsálta Ághassi Attilát mellém, a felfele úton nem egyedül mentem. Attila két lábon járó sportlexikon, egészen jól szórakoztam, és mind a kettőnk véleménye az volt, hogy szoros, küzdelmes meccsen, de a csehek verhetők.
A Spanyol-Francia különösen pazar meccsnek ígérkezett, és minden percét élveztem volna, ha nem számoljuk ki a kocsiban, hogy ha nem verjük meg a cseheke, akkor az a világbajnoki, majd az olimpiai helyezésünkbe kerül. Végül 24:24-et játszottak, ezzel a csoport első meglett, már csak az utolsó hely volt kérdéses. Kezdődött cseh-magyar.
A kezdeti kapkodásból meg feszültségből még mi jöttünk ki jobban, de a hetedik perc után a pályán folyó izének semmi köze nem volt a kézilabdához. Elképzelés nélkül totyorogtunk a pályán, Ilyés 9/0, Gulyás 3/0, Eklemovics 1/0 -at produkált, a kapusaink 30%-kal védtek (mondjuk a nem létező veszprémi faltól nem kaptak segítséget hozzá), és Jicha-t hiába kísérte követő emberfogás végig, 18/14-et dobott nekünk.
Már az első félidő után haza akartam menni, de akkor Attila nem jut haza.
Megalázott minket egy EU-s mércével mérve kis csapat. Ez nem foci, itt nem vagyok ehhez szokva. És ami a legjobban fájt, hogy teljesen jogosan.
26:33
A visszaút sokáig hallgatással telt. Aztán Attila beszélt róla, hogy miket mondtak az öltözőben. Hogy Eklemovicsot Csoki azért nem játszatta, nehogy megsérüljön. Meg szóba került a legendás 10 euro-s napidíj, meg hogy nem kötöttek biztosítást a játékosokra. Csoki is csak azért lett kapitány, mert ő volt az egyetlen, aki ingyen elvállalta. Mindezt össze lehet vetni Sinka fizetésével. De mindez nem magyarázhatja azt, hogy a francia bravúr után 3 nappal egészen egyszerűen a srácok felkeltek, és elfelejtettek kézilabdázni.
Elbaszott egy hét volt, rengeteg kidobott pénzzel. De a Veszprém Final4-t fog játszani.
Utolsó hozzászólások