Az egész azzal kezdődött, hogy Márti a fejébe vette, hogy ki kell mennie Bécsbe vásárolni. Hogy miért, az számomra máig rejtély, de ő megbeszélte Móni barátnőjével, hogy megyünk, mert menni kell. Ráadásul ingyé’ van, mert Móniék kocsiját céges benzin hajtja. Hurrá. Csütörtökön Móni összetörte a kocsit (pontosabban beléjük ment hátulról valami részeg, de a végeredmény ugyan az), szóval az látszott, hogy szombaton ezzel nem megyünk sehová. Nem baj, ha már így rákészültünk, akkor menjünk el a bömbivel.
Reggel kinéztem az ablakon, tökig érő hó, sűrű hóesés és erős fagy, a TV és a rádió szerint mindenki maradjon otthon, mert a szemközti közértig elmenni is felér egy kulcscsonttöréssel. Mikor ezt megemlítettem, jött durca, hogy mé, meg hogy Móniék végre kimozdulhatnak a négy gyerek mellől, stb. Jó, legyen, bár már ekkor tudtam, hogy vissza fogunk fordulni, de ezt észérvekkel nem volt esélyem elmagyarázni, ezért irány a Shopping City Süd.
Felszedtük Mónit meg Zsoltot, ez sem volt egy egyszerű eset, egy türelmetlen suzukis nekünk akart csúszni mindenképp, egy autópálya ráhajtón pedig csak a 4 kerék meghajtás fogta meg a kocsit a korlát előtt. De nem gond, irány az M1-es.
Az M1-en tükörjég és hóátfúvás váltakozott, a szélső sávban pedig elakadt kamionokat kerülgettek olyan kamionok, amiknek a kereke vagy 40-el pörgött, mégse ment gyorsabban a gép lépéstempónál. A belső sávon a 40-60 km/h-t tartani lehetett. Azért Páty magasságában kiszámoltuk, hogy ha így megyünk bécsig, az kb. 5 óra, és pont akkor érünk oda, amikor bezár a Louise, szóval sok értelme nincs erőltetni a dolgot. Ugye ez volt az álláspontom reggel ébredés után is…
Azért hogy ne menjen teljesen tönkre a nap, nem haza mentünk egyből, hanem a Szépvölgyi úton levő Wasabia foglaltunk gyorsan asztalt. A kaja jó volt, kimondottan ízlett, csak Márt fintorgott kicsit, mert a tányérokat nem találta elég tisztának.
Végül hat után értünk haza.
Na már, na!
A hóesést is én csináltam, mi? 
Amúgy nem is baj, hogy nem mentünk, mert sokkal fxszább motoroskabátom lett idehaza, mintha Bécsben vettük volna. Sry Bb!
Ja, én nem vagyok tisztaságmániás, de a Wasabiban(Szépvölgyi) konkrétan mocskosak voltak a tányérok…pedig annyira szeretem a sushit…ez a vágyak megcsúfolása volt.
Az azért érdekelne, hogy mekkora valószínűség és kárérték felett vállaltad volna a mosolyszünetet. A céges benzin meg persze ingyé van, de az utazással eltöltött időt senki nem fizeti ki. Ez egészen addig nem hátrány amíg valaki szeret 2 nm-re bezárva órákig autópályázni. Szóval nem értem ezt a bécsi dolgot, de szerencsére nem is kell értenem: én bevállalom, hogy zsarnok vagyok, és elnyomom az életképtelennek tartott ötleteket, bárkitől is jöjjön.
Hehe. Nem az “ingyé benya” meg a világvégén vásárlás a lényeg hanem hogy az ember végre kiszakad és kirándul egyet a cimbikkel (félévente…). Külön öröm a hóesés, amiben sokakkal ellentétben imádok vezetni és sírógörcsöm lett amikor rájöttem hogy saját verda hiányában karnyújtásnál messzebb lesz a kormány :-/
Most 1.8T összkerék vígasztalna, de most meg hó nincs.
@Tarby: mióta van kocsiundorod? Megártott a zero tolerance?
Kicsit tele már a tököm az utazgatással. Az elbaszott idő az amit sajnálok, amikor már száll a gép vagy közel a lehajtó az rendben van, de annyi minden másra kellene az idő amit úton töltök. Már régóta úgy vásárolok magamnak bármit, hogy bemegyek a boltba, megnézem, ha tetszik és az árát is reálisnak tartom akkor megveszem. Azt értem, hogy biztos lehetne olcsóbban is találni ha az ember beleteszi a megfelelő időt, de ez a befektetés sok esetben nem éri meg. Az utazással és válogatással töltött időt sokkal inkább költeném a kölykökre, játékra, vagy szimplán csak pihenésre (pl. kint a teraszomon a függőágyamban egy sörrel a kezemben).
@Tarby: egyetértek. Egyedül nem szívesen utazom sokat, de társaságban az utazás egyben lehetőség beszélgetésre, ami amúgy ritkán jut.
Tarby…amikor tél van kell a téli motoroskabát.
Nem mellesleg hóban a teraszon heverészni???….extrémsport